|
1978.09.09.
|
Kedves Látogató!
Ezt a honlapot egy hozzám nagyon közel álló lány, Teszári Eszter
megsegítésére hoztam létre.
Eszterről annyit kell tudni, hogy csinos, kedves, intelligens, kitűnően
beszél angolul, imádja a zenét, a mozgást (legyen az tánc, vagy a
testedzés bármilyen formája) és nem utolsó sorban a motorozást.
2003-ban, a központi idegrendszert megtámadó, az idegorvosok által
gyógyíthatatlannak tartott betegséget diagnosztizáltak nála, amelyet
mi, a barátai nem vagyunk hajlandóak tényként elfogadni.
Létrehoztunk egy alapítványt, a Csakazértis SM Alapítványt, amelynek
adományait Eszter gyógykezelésére szánjuk, mert hiszünk abban, hogy ha
az akaraterő párosul az alternatív gyógymódokkal, ez az összetétel
csodákra képes.
Itt most nem a megszokott „hiányzik tízmillió forint egy agyműtéthez”
dologról van szó. Egy lány életminőségén szeretnénk javítani, aki
mindannyiunk számára példakép lehet, hogy a legelkeserítőbb helyzetben
sem szabad feladnunk a küzdelmet.
Köszönöm, hogy meglátogattad az alapítvány honlapját. Minden
segítséget, amit tudsz nélkülözni, köszönettel elfogadunk.
Szimcsák
Attila
info (kukac) smalapitvany.hu
Részlet a
Naplómból
2003. április 10. „Esztert nem tudom elérni két napja telefonon.
Rosszat sejtek. Máskor naponta legalább egyszer szoktunk beszélni.
Írország nincs olyan messze. Jövő hónapban megyek ki hozzá, hogy együtt
töltsünk néhány hetet, és megbeszéljük, hogyan tovább. Nem tudom, mi
lehet a baj…?! Persze erre a barátom, Beni (Ben Nogradi), aki
motivációs előadó, biztos azt mondaná, hogy »ne aggódjak, mert ha
komoly baj lenne, már úgyis hívott volna Eszter«…”
2003. április 14. „Ma Eszter felhívott, és azt mondta, nagy baj van.
Valami szklirózis multiplexest (??) diagnosztizáltak nála a dublini
kórházban. Átrohantam Ménihez, nem tudtam egyedül lenni. Nem hiszem el,
hogy ez velünk történik meg! Egyáltalán, mi a franc ez az eSeM?...”
2003. április 17. „Ma este Eszter végre
hazaérkezett. Kint meglumbálták (?), vagyis vettek mintát a gerincéből.
Nem is szabadott volna repülnie, de ő mégis hazajött hozzám! Egész
éjjel fenn voltunk, beszélgettünk. Fejgörcsei voltak, nem tudott
aludni. Hajnalban kihívtam az ügyeletet, reggel kilencre ide is értek.
Kapott egy injekciót, ettől végre elaludt a drága…”
| Tovább…|
|
